Kritikus tömeg


Az alább Prince Gomolvilas, thai-amerikai színműíró/előadóművész egyfelvonásos színdarabját olvashatjátok. A mű a Lodestar Quarterly nevű, már nem frissülő, de az archívumát elérhetőn tartó glbt-magazinban jelent meg, 2002-ben. A link az eredeti műre mutat.

A szerző saját blogot is vezet Bamboo Nation címmel, általános információkat legegyszerűbben pedig a Wikipedia oldalán lehet szerezni róla. (Természetesen mindkét oldal angol nyelvű.)

 

Kritikus tömeg
rövid színmű
írta: Prince Gomolvilas
fordította: Mike Gabos
 
Szereplők:
A – egy férfi, bármilyen korú
B – egy férfi, bármilyen korú
C – egy férfi vagy nő, bármilyen korú
D – egy férfi vagy nő, bármilyen korú
 
 
(Egy park. „A” egy padon ül, gumipánt tekerve a kezére, mellette egy újság hever. Mereven néz előre, amíg nem szólítják. Szünet. Belép „B”.)
 
B
Heló. Kösz, hogy eljö…
 
A
Ne nézz rám!
 
B
Hogy?
 
A
Csak ne nézz rám!
 
B
(Elfordulva:)Mi a baj?
 
A
Ülj le, nyisd ki az újságot, kezdd el olvasni, tégy úgy, mintha nem is beszélnél hozzám!
 
B
De én beszélek hozzád.
 
A
Tudom. Csak próbáld minél kevésbé kinyitni a szád.
 
B
Ezt mégis hogyan csináljam?
 
A
Emlékszel még, amikor gyerekkorodban bábokkal játszottál?
 
B
Nem.
 
A
Hogy érted azt, hogy nem?
 
B
Soha nem voltak bábjaim.
 
A
Soha nem voltak bábjaid?
B
Nem.
 
A
Hát, másoknál már csak láttál bábokat, nem? Vagy hasbeszélőket? Mondjuk a tévében, vagy ilyesmi?
 
B
Igazából, nem.
 
A
Hogy érted azt, hogy nem?
 
B
Olvastam róluk, láttam képeket is. De élőben vagy tévében soha.
 
A
Hazudsz.
 
B
Nem hazudok.
 
A
Fogd be! Csak ülj le!
 
(„B” leül. Egyenesen előre néz, tetteti az újságolvasást.)
 
A
Még soha nem láttad Shari Lewist és Bari-harit?
 
B
Nem igazán… De olvastam, hogy meghalt.
 
A
De soha nem láttad? Mondjuk a tévében?
 
B
Ühüm. (Szünet.) Követnek téged?
 
A
Mi?
 
B
Valaki követ téged?
 
A
Nem.
 
B
Akkor mi folyik itt?
 
(Szünet. „A” „B” felé fordult, kitépi az újságot a kezéből. „B” is „A” felé fordul.)
 
A
Na jó, csak tudni akartam, milyen érzés, amikor ilyet csinálnak. Ennyi.
 
B
Milyet?
 
A
Ilyen jelenetet, amit most mi csináltunk, tudod, mint a filmekben.
 
B
Te egy beteg ember vagy.
 
A
Nem az én hibám, hogy… (A gumipánttal a tenyerébe csap.) Aú!!! …hogy gondjaim vannak.
 
B
Azért hívtalak téged ide, mert most szakítottam a barátnőmmel, és szükségem van egy lelki szemetesládára.
 
A
Hé, szerinted Bari-hari a nyílt koporsós temetésen is Shari Lewis kezén volt?
 
B
Miért nem figyelsz rám soha? Mindig oda lyukadunk ki, ahová te akarsz kilyukadni, és ez kivétel nélkül mindig te vagy.
 
A
Csak azért mert én érdekes vagyok. (A gumipánttal újra a tenyerébe csap.) Aú!!!
 
B
Mit csinálsz?
 
A
Te viszont nem vagy valami bonyolult. Szakítottál a nőddel. Brü-hü-hü. Micsoda meglepetés! Egyet sem tudsz megtartani. Azért, mert képtelen vagy közeledni hozzájuk. Tudom, hogy mintha könyvből olvasnám, meg elcsépelt is, de, hé, te is az vagy!
 
B
Éppenséggel tudok közeledni.
 
A
Ja, magadhoz. (Csattan a gumipánt.) Aúú!!!
 
B
Befejeznéd?
 
A
Nem lehet.
 
B
Miért?
 
A
Figyelj! Elmondom, miért akartam találkozni veled:
 
B
Nem te akartál találkozni! Én hívtalak téged!
 
A
Figyelj ide! Azt hiszem, hetero vagyok.
 
B
Micsoda?
 
A
Azt hiszem, heteroszexuális vagyok.
 
B
Nem vagy te heteroszexuális.
 
A
De, az vagyok.
 
B
Lakberendező vagy, az ég szerelmére!
 
A
Légy szíves! Komolyan mondom. A szívem legmélyén tényleg úgy érzem, hetero vagyok.
 
B
Hát, ez még nem jelent semmit. A múlt héten azt hitted, hogy félig majom vagy.
 
A
Jaj, ugyan már! Le voltam hangolva. És kívántam a banánt. A helyemben te is arra jutottál volna. (Csattan a gumipánt.) Aúú!!!
 
B
Hagyd abba!
 
A
Beléptem egy csoportba.
 
B
Milyen csoportba?
 
A
Azt mondták, át tudnak téríteni.
 
B
Majomból emberré?
 
A
Melegből heteróvá. Ilyen áttérítő terápia.
 
B
Áttérítő terápia.” Ó, egek, és ez vajon mit takar?
 
A
Hát, először is, valahányszor meleg gondolatom támad… (Csattan a gumipánt.) Aúú!!! Csapok egyet ezzel a gumipánttal. Ettől elméletileg elmúlnak az ilyen gondolataim.
 
(Szünet. „B” elröhögi magát.)
 
A
Mi az?
 
B
Semmi.
 
A
De, de. Mi az?
 
B
Tudod, hogy, természetüknél fogva, a törpék milyen viccesek? (A gumipánt felé mutat.) Nagyjából ez is olyan.
 
A
Mért nem tudsz mögém állni ebben?
 
B
Fájdalmat okozol saját magadnak.
 
A
Felkészítem magam. (Csattan a gumipánt.) Aúú!!!
 
B
Hamarosan vér fog folyni. Akkor mit csinálsz?
 
A
Kezet váltok. És ott vannak még a bokáim is.
 
B
Ennyire boldoggá tesz, hogy a saját testedet marcangolod?
 
A
Használ.
 
B
Szopás.
 
A
(Csattan a gumipánt.) Aúú!!
 
B
Anális szex.
 
A
(Csattan a gumipánt.) Aúú!!!
 
B
Két pasi csókolózik.
 
A
(Csattan a gumipánt.) Aúú!!!
 
B
Bette Midler, Barbra Streisand, Madonna.
 
A
(Háromszor csattan a gumipánt.) Aúú, aúú, aúú!!! Hagyd abba! Bántasz!
 
B
Te bántod saját magad. Mikor fejezed be ezt a gumipántos terápiát?
 
A
Két hét múlva. Pont amikor a nagygyűlés lesz a kongresszusi központnál.
 
B
Milyen nagygyűlés?
 
A
Azoknak, akik hisznek a becsületben és az őszinteségben és Amerikában. Azoknak, akik ugyanazon mennek keresztül, mint
én. Ezreket várnak oda. Tudod, összetartás a… a tudod, mi ellen. Egy csomó őrült ember – olyan ember, mint te – tett halálos fenyegetést. Nyilvánosan bejelentették, hogy a kongresszusi központ környékén mesterlövészek rejtőznek majd el, akik véletlenszerűen tüzet is nyitnak. Hát nem kész téboly? Csak még több okot ad, hogy mind kiálljunk, tüntessünk a felforgatás és az ellenségeskedés és a szűk látókör ellen. Miért nem megyünk mind a ketten?
 
B
Én éppenséggel úgy gondolom, az ember legyen önmaga.
 
A
Ó, micsoda szabadelvűség! Feltételezem, szerinted ez az ember génjeiből fakad.
 
B
Nem. A lelkéből.
 
(Áttűnés a kongresszusi központhoz. „A” vérző kézzel sétálgat a zajos tömegben. Belép „C” és „D”, elámulnak, mikor meglátják „A”-t.)
 
C
Ó, te jó ég!
 
D
Édes Isten!
 
A
Mi történt?
 
C
Maga vérzik!
 
D
Vérzik a tenyere!
 
C
Stigmata!
 
D
Krisztus sebei!
 
C
Jézus Krisztus!
 
D
A Megmentőnk jeleit hordozza!
 
A
Ezek nem Krisztus sebei. Ez az áttérítő terápia.
 
C
Ez minden bizonnyal jelzés!
 
D
Jelzés Istentől!
 
A
Jelzés, mire?
 
C
A vezérszónokunk nem ért ide.
 
D
És mi imádkoztunk Istenhez, hogy küldjön valakit.
 
C
És Ő magát küldte!
 
D
Egy újkori megváltó!
 
A
Nagy tömeg előtt lámpalázas leszek.
 
C
Jöjjön velünk!
 
D
Jöjjön!
 
(Áttűnés egy emelvényhez. „C” a pódium mögött áll. „D” is a közelben. Többezres tömeg néz fel rájuk.)
 
C
Kérem szíves figyelmüket! Elérkezett az idő, hogy megtartsuk programbeszédünket. Tervezett vezérszónokunk, akinek névtelenségét megőrizzük, nem tud megjelenni. Helyette fogadjanak egy úriembert, aki nem árulta el a nevét! De ez nem baj. A tenyeréből vérzik.
 
(A tömegnek elakad a lélegzete. „D” az emelvényhez hajol.)
 
D
Az Úr vezette őt hozzánk.
 
(Tapsvihar. Belép „A”, és az emelvény mögé áll.)
 
A
Ő… Helló, mindenkinek. Én… nem igazán tudom, mit is mondhatnék, és abban sem vagyok biztos, hogy nekem kéne, izé, ezt csinálni. Ő… Istenem.
 
TÖMEG (kintről)
Ámen.
 
A
Tudják, mit mondott Jézus Krisztus: „Szeresd felebarátod, miképpen tenmagad”…? Hát, izé, mi van, ha mazochista vagyok?
 
(A tömeg néma.)
 
A
Ő… ez vicc volt.
 
(A tömeg nevet.)
 
A
Hmm. Mi van még…? Hát… most olvastam ki egy könyvet, aminek a címe: A századik majom. Beszéljek róla?
 
TÖMEG (kintről)
Ámen.
 
A
Oké, szóval ez egy százfős majomcsapatról szól, amit Japán partjának közelében tanulmányoztak. Egy nap az egyik majom ebből a csoportból a sós vízben kezdte mosni a krumpliját. Rövidesen a horda összes tagja pontosan ugyanúgy kezdett cselekedni. De most jön az érdekes rész: amikor már egy bizonyos számú majom csinálta ezt a krumplimosós dolgot; amikor ez a tevékenység elért egy bizonyos „kritikus tömeget”, egy másik, száz mérföldekre élő majomcsapat is tisztítani kezdte saját krumpliját, hajszálpontosan megegyező módon, holott a két csoport soha nem találkozott egymással. Tehát, mit is jelent ez? Hát, szerény véleményem szerint…
 
(Fegyverdörrenés hallatszik. A káosz zajai. „A” a földre borul, holtan. Áttűnés a parkba. „B” a padon ül, újságot olvas. Szünet. „B” leteszi az újságot.)
 
B
(A közönség felé:) Múlt éjjel azt álmodtam, hogy a barátom élt és virult, és Párizsban lakott. De angyallá változott. Valódi angyallá. Szárnyakkal, meg mi egyebekkel. A leggyönyörűbb dolog volt, amit valaha láttam. Aztán meglebbentette szárnyait, elrepült, és én kétségbeesetten vele akartam menni. És követtem őt, ahogy nem túl magasan szelte a levegőt. Kezemmel felé nyúltam, és arra kértem, vigyen magával. De mikor karját felém fordította, észrevettem, hogy hiányzik a keze. Centikre, csak centikre voltam attól, hogy megmarkoljam a csuklóját, de nem sikerült. Ha kézfeje a helyén van, megragadhattam volna. Ám hamarosan felgyorsított, elrepült, és eltűnt. És akkor hirtelen egy óceán partján álltam; egy hatalmas és végtelen óceán partján, s én lassan lehajoltam, és mosni kezdtem kezemet a vízben. Ekkor az a nagyon erős érzésem támadt, hogy Isten figyel engem, és nem csak engem, de több száz, talán több ezer, vagy akár több millió embert, mind különbözőt, szerte a világban, ahogy ugyanazt tették, amit én. Mi mind, együtt, csendben, alaposan és körültekintően mostuk kezeinket. <<<

Megj.: Shari Lewis és Bari-hari – hasbeszélő-művész és bábuja, ha nem volt világos. Egy rövid cikk a Wikipedia oldalán, több külső linkkel, szintén angolul. A You Tube-on is található róluk videó, persze.

Véleményt, kritikát örömmel fogadok, a műröl és a fordításról egyaránt.

Még jövök.

A bejegyzés trackback címe:

https://mikegabos.blog.hu/api/trackback/id/tr41335823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása